Emlékművek

Keszölcési templom 1898 – ban lett felépítve egy fogadalom alapján 1831 – ből a Palermói Szent Rozália tiszteletére. Az alapító levél szerint a falu lakosai akkor u.i. Szent Rozália (fertőző betegségek elleni küzdelem védőszentje) közbenjárását kérték a pestisjárvány megszűntetésére. Mivel kérésük teljesült, fogadalmat tettek és felépítették a templomot. Templom a falu egyedüli tiszta stílusban megépített épülete, fenntartására a falu lakosai szívesen áldoznak. Templom falán a bejárat két oldalán emléktáblák lettek elhelyezve: 1993 – ban a község két világháborúban elesett áldozatainak nevével és 2005 – ben a falu első írásos emlékének 800. évfordulóján. Községbe érkezőket a temetővel szembeni ún. Vitusz – kereszt fogadja (Krisztus kereszten). Vitusz elnevezését készíttetőjéről, Andrásy Vitusz özvegyéről kapta. Készült a 20. század elején. 

A helyi lakosok 1938 – ban, az akkori Csehszlovákia elnöki irodájának hathatós segítségével, felépítették kultúrházukat.  A kultúrház falán lévű felirat : „összetartás – szeretet“, hűen tükrözi az emberek közti viszonyokat és a saját falujukhoz való hozzállást.  A kultúrház iskolának volt használva, elemi iskola 1 -4. osztálya működött benne 1964 – ig. Nyilvános falugyűlések és szinte valamennyi községi rendezvény itt került megrendezésre. Ebben az épületben van elhelyezve 1993 – tól a Keszölcés községi hivatala is.

A falu eredeti épületeiből csak néhány 19. századi építmény maradt fenn, öregebb épületek nincsenek: 

családi ház 30 házszám alatt – részlegesen átépítve, de megőrizte parasztház jellegét kb. 1850 – es évekből (eredeti és jelenlegi tulajdonosa Pénzes család) jelenleg lakatlan

gazdasági épület – eredeti funkciója gabonaraktár, helyi elnevezéssel „búzaház“ 8 számú családi ház mellett, építés éve 1837, állaga fenntartva (eredeti tulajdonosa Kajdacsy István családja volt, jelenlegi Hideghétiné Pénzes Julianna)  

gazdasági épület – eredeti funkciója gabonaraktár 14 számú családi ház mellett, majdnem azonos épület, mint az előző „búzaház“, ezért feltételezhető a 19. századi  eredete (eredeti tulajdonosa Cséfalvay Miklós családja volt, jelenleg Patuczné Kajdacsy Márta).