Falu története
Keszölcés település kétségkívül a Felső Csallóköz legrégebb települései közé tartozik, az első írásos emlék egy 1205– s okiratból származik. További középkori okiratokban szerepel , pl. 1294– ben említve van, mint Kyzelches, 1345– ben mint Keseulces, 1780– 84– s években (II. József korabeli térképezés) mint Köszöcze oder Kőzezőűsch.
A község ugyan a volt Pozsony vármegye területén fekszik, de hozzá közigazgatásilag nem tartozott. Az esztergomi érsekség része volt, 1323 – ban Boleszló esztergomi érsek a falu nemes jobbágyainak (lat. nobilis iobagiones) szabadság levelet adott ki. Keszölcés az érseki birtokon belül az önálló közigazgatóságú Vajkai érseki szék, másképp úgy is nevezve, hogy Vajkai nemesi vármegye, része volt (vármegye a vármegyében) és az érseki nemesek tulajdonában volt (szl. praediálni zemania, najnižší stupeň šľachty, tzv. kurialisti). Helyi monda szerint a Vajka szék nemesi kiváltságait Szt. István királytól kapta, és ezek tatárjárás után lettek megerősítve a tatárok elleni küzdelem érdemeként. Az akkori természeti adottságok miatt területét (a Duna folyó középső deltájának is nevezett mocsaras, ingoványos, lápos terület) a tatárok nem tudták elfoglalni és végigdúlni, és állítólag ide lett elmentve és megőrizve az esztergomi érsekség levéltára és ingóságai. Vajkai érseki szék része volt Vajka mezőváros (oppidum Vajka) központján kívül még hat falu: Keszölcés (Kyselica), Doborgaz (Dobrohošť), Bacsfa (Báč), Pinke Karcsa (Pinkove Kračany), Mórocz Karcsa (Moravské Kračany) és Kisalbár (Malý Dolný Bar), továbbá már azóta megszűnt apró települések: Szentgyörgyúr puszta, Bense puszta, Péterfa puszta, Dohafa puszta és néhány nemesi kúria Püspöki mezővárosból (lat. oppidum Püspöki – szl. Podunajské Biskupice). A Vajka szék működése a 19. század 40 – s éveiben kezdett megszűnni és 1855 – ben teljesen befejezte működését. A székhez tartozó faluk élén hadnagy (lat. maior exercitus, szl.pontatlan fordítás: vojenský prednosta) állt, katonai szervezés részeként, mivel Vajka széknek bandériumot – lovascsapatot kellett kiállítani az esztergomi érsek seregébe.A hadnagyot a falu közgyűlése választotta meg, de ezt úgy kell érteni, hogy a helyi érseki nemesek választották (ezt nevezték nemes közbirtokosságnak – sl. komposesorát). 16. században 3 nemesi kúria volt Keszölcésen, 18. században 4 kúriára bővült (a közbirtokosság vagyona is eredetileg kúriákra volt felosztva, majd a következő osztás nyolcadokra – octálokra történt, és ez osztódott tovább fél octálra, negyed octálra másképp fertályra). Keszölcésen a nemesi kúriák tulajdonosai a Bittó, Kajdacsy, Csókás nemzetség és a Szabó család voltak, később hozzájuk csatolódott a Cséfalvay család (házasságok a Csokás és a Kajdacsy családdal, de a Cséfalvayak országos nemesek voltak).
Keszölcés község, mint önálló település, 1852 – ben lett besorolva a Pozsony vármegye, s ezen belül a Somorja járás fennhatósága alá. A közbirtokosság közigazgatási funkciója tradícióból eredően ugyan fennmaradt, de fokozatosan csak gazdasági működésre szűkült vissza, míg az új közigazgatási rendszerben az önkormányzat kibővített hatásköre lett a meghatározó. Duna folyó medrének szabályozása Pozsony – Bős szakaszán 1886-1896 közti években történt meg és ennek eredményeként a falu területe ketté lett osztva. A dunai szigetek el lettek választva az anyaközségtől, beleértve a Sérfenyősziget elnevezésű, lakóházakkal és gazdasági épületekkel beépített, telepítvényt is (ma a magyarországi Dunasziget falu része – szl. dnes časť obce Dunasziget, Maďarsko). A folyó szabályozása átírta a falu életét, felgyorsította a szigeteik leválását, mivel a 300 m széles új folyómeder gyors sodrású és bő vízzel olyan akadályt teremtett, amit nehezen és csak időszakonként tudtak a lakosok leküzdeni. A kezdeti megoldást a lakosság abban látta, hogy az anyaközségekből a családtagok egy része átköltözött a Szigeteken lévő birtokaira, letelepedtek és folytatva a gazdálkodást fokozatosan építették ki településüket, meghagyva annak korábbi elnevezését.
Keszölcés telekkönyve és térképezése 1894 – ben lett befejezve. A telekkönyvet és hozzá tartózó birtokrészleti térképeket a Magyar királyi térképtár 1895 október 22. dátummal hagyta jóvá. A felmérés szerint a falu területe 1789 kataszteri hold és 470 négyszögöl, átszámítva 1029,5 hektár volt. A telekkönyv tartalmazza a dűlők elnevezését, amit a mai napig használ a falu:
- mai Szlovákia területén: Beltelkek – Intravilán, Szent György megye – Svätojurské, Szilas, Holtág – Mŕtve rameno, Kövecses – Štrkové, Csente rét – Csente lúky, Indal, Legelö – Pasienky, Duna között – Medzi Dunajom,
- Magyarország területén: Csákánypart, Sérfenyő, Torok, Belső sziget, Vágott erdő, Czikolla
1918 – ban, a világháború befejezésével lett kikiáltva a Csehszlovák köztársaság (Československá republika). Az Antant hatalmak és a Magyar Királyság közt Trianonban aláírt egyezmény az államok közti határvonalat Duna folyón állapította meg. Duna folyó jobb partján levő 679 hektár községrész Magyarország fenhatósága alá került és keletkezett a Sérfenyősziget falu (később a szomszédos Vajka és Doborgaz faluk elcsatolt területeivel összevonva keletkezett a Dunasziget község – szl. zlúčením na odčlenených územiach susedných obcí Vojka nad Dunajom, Dobrohošť spolu s územím obce Kyselica vznikla v Maďarsku neskôr obec Dunasziget). Keszölcés anyaközségnek a Duna folyó bal partján maradt 350,5 hektár terület és a falu a Csehszlovákia része lett. Csehszlovák köztársaságban a falu új hivatalos nevet kapott – Kyselica.
Bécsi döntés alapján a község vissza lett csatolva Magyarországhoz és a csehszlovák hatóság 1938 november 5– n adta át a magyar hadseregnek. A visszacsatolás után a község területe nem lett visszaállítva az eredeti állapotba, ellenben 1941 – ben összevonták Vajka községgel „Vajkakeszölcés“ elnevezéssel. Háború befejeztével 1945 – ben rövid ideig önállóvá vált, de már 1946 – ban ismét Vajka falu része lett új elnevezéssel: „Kyselica, časť obce Vojka nad Dunajom“. Az 1941 – es összevonás előtt a falu utolsó polgármestere Cséfalvay Miklós volt. A második világháború után lakosok egy része önként, másik része kényszerítve Magyarországra költözött, több családot cseh szudétavidékre telepítettek kényszermunkára, falu lakosainak vagyonát elkobozták. Helyükre több szlovák család lett betelepítve nem csak Csehszlovákiából, hanem Romániából és Jugoszláviából is. Míg a csehszlovákiai telepesek egy éven belül elköltöztek, a romániai és jugoszláviai család a faluban maradt.
Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság (röv. JNB, szl. Okresný národný výbor skr. ONV) 1989 január 1. hatállyal Keszölcést leválasztotta Vajka községtől és Nagyszarva községhez csatolta, a falu területét elosztotta a Vajka és Nagyszarva között. Változásról az akkori dunaszerdahelyi JNB a falu lakosainak véleményének megkérdezése nélkül döntött. Határozatát a Bős – Nagymaros vízierőmű rövid időn belül való befejezésével indokolta, mivel szerinte ez akadályt támaszt jövőben a Vajka községgel való kacsolattartásban. A keszölcés lakosai ellenezték az átszervezést és követelték, hogy a falu maradjon továbbra is Vajka község része vagy pedig váljon önállóvá. Vajka falu a keszölcésiek számára évszázadokon át közigazgatási, egyházi, művelődési és gazdasági központ volt és a lakosok házasságokon keresztül szoros rokoni kapcsolatban álltak egymással. Helyiek kiálltak a véleményük mellett annak ellenére, hogy fenyegetve voltak az akkori kommunista rendszer részéről. Ezért a rendszer bukása után az első adandó alkalommal a lakosok petíció alapján kiírt népszavazással döntötték el a Keszölcés község leválasztását Nagyszarva községtől és a falu önállóvá válását.
Népszavazás eredményeként a falu 1993 július 1. – től önálló önkormányzat lett, visszaszerezte eredeti hivatalos elnevezését (ami törvény szerint már magyar nyelven is engedélyezve lett): Kyselica – Keszölcés. Visszavette kataszteri területét Vajka és Nagyszarva községektől Leválás után polgármesternek drpharm. Hideghétiné Pénzes Julianna lett megválasztva és a kilenctagú képviselőtestületbe pedig: Ing.Bors László, Both Péter, JUDr. Hideghéti Pál, Michal Paško, Sághy Zoltán, Szejutné Both Erzsébet, Szerencsés László, Jozef Trsťan, Vonyikné Pénzes Zsuzsanna. Az eltelt időszak polgármesterei drpharm. Hideghétiné Pénzes Julianna (1993-1998), JUDr. Hideghéti Pál (1998-2014), Orosz Ágošton Erika (2014-2018) voltak.
| „ |
| Opatrenie č. 235/1993 Z.z. opatrenie Ministerstva vnútra Slovenskej republiky, ktorým sa vyhlasujú zmeny v zozname obcí tvoriacich jednotlivé okresy čiastka 60/1993 |
| Ministerstva vnútra Slovenskej republiky |
| z 22. júla 1993 |
| číslo III/4-613/1993, ktorým sa vyhlasujú zmeny v zozname obcí tvoriacich jednotlivé okresy v Slovenskej republike vykonané vládou Slovenskej republiky do 7. júla 1993 |
| Ministerstvo vnútra Slovenskej republiky vyhlasuje podľa § 7 ods. 2 zákona Slovenskej národnej rady č. 517/1990 Zb. o územnom a správnom členení Slovenskej republiky zmeny v zozname obcí a ich častí tvoriacich jednotlivé okresy v Slovenskej republike vykonané vládou Slovenskej republiky do 7. júla 1993. |
| Okres DUNAJSKÁ STREDA |
|
s účinnosťou od 1. júla 1993 – rozdeľuje sa obec Rohovce na obec Rohovce a Kyselica. Po rozdelení sa obce Rohovce a Kyselica nečlenia na časti obce.“ |
2004 – ben a képviselő testület jóváhagyta a falu szimbólumait – jelképeit (címer, faluzászló és pecsét), ezek a község első írásbeli említésének 800. évfordulóján lettek felavatva és felszentelve. Szlovák köztársaság címer nyilvántartásába (szl. Heraldický register Slovenskej republiky) a belügyminisztérium Címertani bizottságának (szl. Heraldická komisia pri Ministerstve vnútre Slovenskej republiky), 2014 december 15. származó HR 367/K-236/2004 ikt. számú határozata alapján lett bejegyezve. A címer alapját az első, 1852 – ből származó községi pecsét alkotja. A címerben szereplő jelképek a címertan szabályai szerint vannak elhelyezve: kék színű pajzs felső részében rózsakoszorú és alatta páncélozott kar karddal. Kék szín a tiszta ég színe. Páncélozott kar karddal a falu történelmét, nemesi jogállását és a katonai kötelezettségét szimbolizálja, a falu családjainak (Cséfalvay, Kajdacsy, Bittó) címereiböl lett eredeztetve. Rozsakoszorú a páncélozott kar felett a falu védőszentjének, palermói Szent Rozáliának a jelképe. A címerben lévő rózsakoszorú pontos másolata a keszölcési Szent Rozália templom oltárképén lévő koszorúnak.
Bősi vízierőmű építése (eredetileg Bös – Nagymarosi vízierőmű elnevezéssel, szl. Sústava vodných diel Gabčíkovo – Nagymaros) ) alapjaiban érintette a lakosság életvitelét és a falu fejlődése szinte azonnal leállt az előkészítő munkák megkezdésével. Az erőmű építése 1978 – ban kezdődött (működtatésének kezdete 1992 – ben), de dunaszerdahelyi JNB végzése alapján egyes községekben, úgy Keszölcésen is, már 1971 – től építkezési tilalom lépett életbe egészen 1991 – ig. Ez a tilalom annyit jelentett, hogy faluban a húsz év alatt legálisan mindössze egyetlen épület lett megépítve (autógarázs természetes személy tulajdonában). A község fejlődése leállt, semmilyen beruházás nem történt a falu vagyonát illetően, sem a hálózatok fejlesztésében. Ellenkezőleg, elkezdődött a falu leépülése: 130 ha szántóföld, kilenc családi ház és az 1777 – ben alapított temető esett áldozatául a felvíz csatorna (szl. derivačný kanál) építésének. A temetőt a vizierőmű beruházója átköltöztette, paradox módon a Nagyszarva község területére. A vizierőmű szinte megoldhatatlan nehézségei okozták, hogy a faluból egy teljes generáció költözött el. A helyiek nehezen viselték, hogy az erőmű építéséből az újonnan alakult politikai pártok nemzetiségi kérdést csináltak, és csak 1998 után kezdték az erőmű okozta problémák tárgyilagos kezelését. A felvíz csatorna, ú.n. Új Duna (szl.: derivačný kanál, tzv. Nový Dunaj) ismételten kettéosztotta a falu területét, megépítésével megszűnt Keszölcést Vajka faluval összekötő ezeréves út. Véglegesen 1992 október 6. esti órákban, amikor a beruházó, Vodohospodárska výstavba állami vállalat elkezdte a Duna folyó elterelésével a meder feltöltését. A község Új Dunával megosztott részeit kompjárat köti össze. A vízierőmű építése alatt nyílt titok volt, hogy Keszölcés elsorvasztásra és megszűnésre van ítélve, s mindaddig, amíg meg nem szűnik, üdülési és kiskertészkedési célokra lesz használva.
Az utolsó, valamivel több, mint száz év eseményeinek negatív hatása, mint a Duna folyó szabályozása, háborúk és az államhatár változtatása, a Bősi vízierőmű megépítése, a lakosság számának ingadozásában csapódott le.
Lakosság és a házak adatai:
- 1786 – 1787 népszámlálás (első hivatalos számlálása az összlakosságnak a Magyar királyság területén)
| Jogállás | Házak száma | Családok száma | Összlakosság | |
| Keszölcés | nemesi | 38 | 46 | 227 |
(Történeti statisztikai tanulmányok, Pótlás az első magyarországi népszámláláshoz 1786-87, Pozsony megye 38-61. old. Központi statisztikai hivatal könyvtára, Magyar országos levéltár Budapest 1975)
- 1910. évi népszámlálás
| Területe kataszteri holdban (ha) | Lakosság száma | Házak száma | |
| Keszölcés | 1789 (972 ha) (megj. a terület rosszul van átszámítva) | 612 | 112 |
Ebből a Duna folyó jobb partján:
| Lakosság száma | Házak száma | ||
| Sérfenyősziget | 481 | 65 |
(Magyar Statisztikai Közlemények „A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása”, Budapest, Athenaum irodalmi és nyomdai r.-társaság, 1912)
- Szövetségi statisztikai hivatal és a Szlovák köztársaság statisztikai hivatal (Federálny štatistický úrad ČSSR a Štatistický úrad Slovenskej republiky) Keszölcés községre vonatkozó adatai :
| Népszámlálás éve | Lakosság száma | Házak száma |
| 1921 | 240 | 43 |
| 1930 | 205 | 44 |
| 1950 | 210 | 46 |
| 1970 | 263 | 55 |
| 1991 | 124 | 55 |
| 2011 | 151 | 90( z toho 15 záhr. dom) |
(Retrospektívní lexikon obcí ČSSR 1850 – 1970, Federální statistický úrad, Praha, 1978
Štatistický úrad SR- Výsledky sčítavania obyvateľstva )
Falu legtöbb tagot számláló szervezete a Keszölcési közbirtokosság (ma hivatalos elnevezéssel „Komposesorát Kyselica – pozemkové spoločenstvo“), múltja a középkorba nyúlik vissza és megszakítás nélkül 1951 – ig működött. Csehszlovákia kommunista kormányának földtörvényei szerint az ilyen szervezetek meg lettek szüntetve és vagyonuk az alakuló egységes földműves szövetkezeteknek lett átadva (pontosabban: szovjet mintára kormány által létrehozatott, jogi formájában szövetkezetnek keresztelt cégformának adta át az állam a vagyont annak elkobzása után, kivéve nem tartott meg belőle valamit, mint pl. Keszölcésen az erdők az állam tulajdonába mentek át). Közbirtokosság vagyona a Keszölcési Egységes Földműves Szövetkezetnek lett átadva 1951 – ben. A közbirtokosság volt tagjai 1992 – ben felújították a szervezet működését, a restitúciós törvények alapján visszakapták vagyonukat és az érvényben lévő törvények szerint ezt használják. Tagok többsége nem keszölcési lakos, ennek ellenére hathatósan támogatják az önkormányzat munkáját.
A Keszölcési Egységes Földműves Szövetkezet (hivatalos rövidítése „EFSZ“) 1951 – ben lett megalapítva. 1963 – ban három falu, Vajka, Keszölcés és Doborgaz, szövetkezetei egyesültek és megalakították a Vajkai EFSZ – t. Ezek a szövetkezetek ugyan különálló jogi személyek voltak elsősorban mezőgazdasági termelést folytatva, de teljes mértékben alárendelve az államigazgatásnak a tervezésben, a pénzügyi politikában, káder politikában és a termelésben is. A Csehszlovákia kommunista pártjának mezőgazdasági politikája értelmében az 1970 – es évektől az akkori járási nemzeti bizottságok minél nagyobb mezőgazdasági egységeket alakítottak ki. Ezért 1973 – ban a dunaszerdahelyi JNB összevonta a vajkai, bacsfai, tejfalusi és a somorjai EFSZ – t egy közös szövetkezetbe „ Somorjai Kék Duna Egységes földműves szövetkezet“ elnevezéssel. A „Somorjai Kék Duna EFSZ“ 1993 – ban átalakult tulajdonosok szövetkezetévé „Somorjai Kék Duna mezőgazdasági szövetkezet“ névvel. Rossz gazdálkodás miatt fokozatosan fizetésképtelenné vált, ezért 2011 – ben eladásra került. A vásárló Donau farm Šamorín, s.r.o. volt (Donau farm Šamorín, s.r.o. tulajdonosai további Szlovákiában bejegyzett cégek, s.r.o.= kft, melyek hátterében a Dán Királyságból származó szervezetek állnak). A Keszölcési gazdasági telep 1951 és 1978 közötti években épült, állattenyésztési és raktározási célból. Használata 2002 – ben megszűnt, 2017 – ben a tulajdonos eladta, vásárlók szomszédos községbeli természetes személyek voltak. Mezőgazdasági termelést nem újították fel. A Keszölcési EFSZ röviddel alapítása után a lakosság 75 % – nak nyújtott munkalehetőséget, 2011- ben egy helyi lakos volt alkalmazva, tehát a lakosság 0,5 %.
Keszölcési Önkéntes Tűzoltó Testületet (röv. ÖTT, szl. DHZ) 1888 – ban alapították a helyi lakosok. Azóta a község legaktívabb szervezete és megszakítás nélkül működik. Míg múltban elsősorban a tűzoltás volt a feladata, de bekapcsolódott a kulturális rendezvényekbe is, a mai időkben fő tevékenysége a tűzmegelőzés és aktívan szerepel a tűzoltó sportokban. A Nyugatszlovákiai tűzoltó liga többszörös bajnoka, részt vett az országos döntőkben, kitűnő eredményekkel versenyez különféle tűzoltó sportversenyeken. Nem csak tűzoltásra van felkészülve, hanem a felkészültsége és a felszerelése lehetővé tesz aktív beavatkozását árvizek és rendkívüli események esetében is.
Keszölcési templom 1898 – ban lett felépítve egy fogadalom alapján 1831 – ből a Palermói Szent Rozália tiszteletére. Az alapító levél szerint a falu lakosai akkor u.i. Szent Rozália (fertőző betegségek elleni küzdelem védőszentje) közbenjárását kérték a pestisjárvány megszűntetésére. Mivel kérésük teljesült, fogadalmat tettek és felépítették a templomot. Templom a falu egyedüli tiszta stílusban megépített épülete, fenntartására a falu lakosai szívesen áldoznak. Templom falán a bejárat két oldalán emléktáblák lettek elhelyezve: 1993 – ban a község két világháborúban elesett áldozatainak nevével és 2005 – ben a falu első írásos emlékének 800. évfordulóján. Községbe érkezőket a temetővel szembeni ún. Vitusz – kereszt fogadja (Krisztus kereszten). Vitusz elnevezését készíttetőjéről, Andrásy Vitusz özvegyéről kapta. Készült a 20. század elején.
A helyi lakosok 1938 – ban, az akkori Csehszlovákia elnöki irodájának hathatós segítségével, felépítették kultúrházukat. A kultúrház falán lévű felirat : „összetartás – szeretet“, hűen tükrözi az emberek közti viszonyokat és a saját falujukhoz való hozzállást. A kultúrház iskolának volt használva, elemi iskola 1 -4. osztálya működött benne 1964 – ig. Nyilvános falugyűlések és szinte valamennyi községi rendezvény itt került megrendezésre. Ebben az épületben van elhelyezve 1993 – tól a Keszölcés községi hivatala is.
A falu eredeti épületeiből csak néhány 19. századi építmény maradt fenn, öregebb épületek nincsenek:
családi ház 30 házszám alatt – részlegesen átépítve, de megőrizte parasztház jellegét kb. 1850 – es évekből (eredeti és jelenlegi tulajdonosa Pénzes család) jelenleg lakatlan
gazdasági épület – eredeti funkciója gabonaraktár, helyi elnevezéssel „búzaház“ 8 számú családi ház mellett, építés éve 1837, állaga fenntartva (eredeti tulajdonosa Kajdacsy István családja volt, jelenlegi Hideghétiné Pénzes Julianna)
gazdasági épület – eredeti funkciója gabonaraktár 14 számú családi ház mellett, majdnem azonos épület, mint az előző „búzaház“, ezért feltételezhető a 19. századi eredete (eredeti tulajdonosa Cséfalvay Miklós családja volt, jelenleg Patuczné Kajdacsy Márta).
A községben 1951 – ben lett megépítve az első villanyhálózat és kezdődött a falu villamos energiával való ellátása. Az 1965 – s árvíz utáni évben készült el az ivóvíz hálózat és minden egyes háztartásba bevezetve a víz. 1967 – 68 – ban a helyi, még 19. században kiépített, utak lettek átépítve és kaptak aszfaltfelületet. 2000. év szeptemberében kezdődött a falu földgázzal való ellátása, s vele együtt modernizálva lett az 1970 – s évekből származó telefonhálózat is. 2006 – ban lett működésbe helyezve a még 1997-ben kiépített csatornahálózat biztosítva a szennyvíztisztítást.
Keszölcés és Doborgaz községek 2007 – ben területcseréröl kötöttek szerződést. Keszölcés átadta tarületének egy részét a felvízcsatorna jobb oldalán Vajka és Doborgaz községek közt Doborgaznak és átvette Doborgaztól annak a területét a felvízcsatorna bal oldalán. Cserével a Keszölcés összterülete 360,5 ha emelkedett. Cserével Doborgaznak lehetősége nyílt a falu intenzívebb fejlesztésére, Keszölcés az átvett terület egy részére már jóváhagyott területrendezési tervet kapott és egy része az újonnan átvett területnek jövőbeni kihasználása helyzeti előnyéből adva van.
Szerző: Pavol Hideghéti
Rövidítések:
lat. – latinul
szlov. – szlovákul
Zárójelben az eredeti elnevezésk, fogalmak pontosítása szerepel
Irodalom:
Kocsis Aranka: Vajkai szék nemesei, Kalligram könyvkiadó, Pozsony 1997) .
Korai magyar történeti lexikon,9-14. sz., Akadémia kiadó Budapest 1994, 556. old.)
Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv, Wien
Borovszky Samu:Magyarország vármegyéi és városai, Pozsony vármegye, Vízépítészet. Írták Kelen József, Hegedeös Miklós és Remenyik Antal, Budapest, Apollo irodalmi társaság
Történeti statisztikai tanulmányok, Pótlás az első magyarországi népszámláláshoz 1786-87, Pozsony megye 38-61. old. Központi statisztikai hivatal könyvtára, Magyar országos levéltár Budapest 1975)
Retrospektívní lexikon obcí ČSSR 1850 – 1970, Federální statistický úrad, Praha, 1978
Koncsol László: A Csallóköz városai és falvai, második kötet, Kalligram könyvkiadó, Pozsony 2003 (László Koncsol: Mestá a dediny Žitnéhoostrova, Kalligram spol. s r.o., Bratislava, 2003
Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2000
Keszölcés község birtokrészleti jegyzőkönyve, Pozsony, Magyar királyi térképtár, 1895 Vajkai plébánia egyházi anyakönyvei, (elhelyezve: MV SR, Štátny oblastný archív Bratislava
Opatrenie č. 235/1993 Z.z. opatrenie Ministerstva vnútra Slovenskej republiky, ktorým sa vyhlasujú zmeny v zozname obcí tvoriacich jednotlivé okresy čiastka 60/1993
Keszölcés község képviselő testületének jegyzőkőnyvei, 1933 – 1939, 1993 – 2018
Rozhodnutie Heraldickej komisie MV SR číslo zápisu HR 367/K-236/2004 zo dňa 15.12.2004
Rozhodnutia Pozemkového úradu 1992, 1993 o navrátení vlastníctva k nehnuteľnostiam Komposesorátu Kyselica
Zmluva o založení spoločenstva Komposesorát Kyselica 1991, 1996, 2013
Zák. č. 81/1949 Zb.
Zák. č. 229/1991 Zb.
Zák. č. 330/1991 Zb.
Obchodný register Slovenskej republiky
Register pozemkových spoločenstiev Okresného úradu Dunajská Streda
Sebők Ferenc, vajkai plébános naplója, 1965
